A világ eseményei

Nem szándékszom rendszeresen írni az Olimpiáról, a bronzérem kapcsán viszont találtam egy érdekes, csípős cikket a Hotnews-on. Itt a fordítás:

Egy csontbeteg és képmutató nemzet. Nyertünk egy bronzot, örvendjünk! Ezt tesszük. De elfelejtettük, hogy ezelőtt három-négy évvel temettük a torna csapatot. Üldöztük, megbélyegeztük, elföldeltük az athéni arany után. Nem voltak jók az edzési módszerek. Szidtuk a lányokat mert elmentek a diszkóba, leteremtettük az edzőket a módszereik miatt. Börtön és sztriptíz, a pillanatnyi hangulatnak megfelelően. Vajon mi lehetett Kína csapatában, amelyik az aranyat nyerte? Mint a Bamboo-ban? (Bukaresti diszkó - ford. megj.) Hol a lányok pártját fogtuk, hol az edzőkét, voltaképpen ilyenek vagyunk, sosem világosak a szándékaink. Sem édes, sem csípős, csak olyan né, hogy jobbra-balra rákenhessük valakire a hibákat. Ha nem lettek volna dobogósok, porrá zúztuk volna őket. Igy, egy bronzzal, örülünk, kicsit mértéktelenül, de elfelejtettük, milyen megjegyzések hangzottak el a női torna csapatról. Ahelyett, hogy támogassunk egy működő rendszert, tönkretettük. Emlékeztek? Oszlassuk fel az olimpiai csapatot, vagy nem is, könnyítsünk az edzéseken, a hangulattól függően. Állj! A teljesítmény áldozatokat kér, amit ezek a lányok meghoznak. Aki nem próbált egy flick-flack-et, az fogja be a száját és nézzen a maga dolga után. Ők vannak nekünk, reájuk legyünk büszkék! Ha teljesítményt akarsz, a végletekig meg kell feszítsd a szervezeted és vasakaratod kell legyen.

A megnyert bronzérem büszkeségre ad okot olyan körülmények között, amikor a jelen generáció gyerekei közül sokan csak számítógépen fociznak és felveszik a szék formáját, amikor pedig nem működik a felvonó és gyalog tesznek meg két emeletet, fújtatnak mintha az Everestet mászták volna meg. Olyan lányok, akik profi tornászok és gyerekkorukat edzőtáborokban veszítik el, bronzérmet nyertek akkor, amikor senki sem vette komolyan Forminte csapatát.

Az adott helyzetben mit akartatok volna, aranyat? Hát hány szülő viszi még a gyerekét sportolni? A messenger/Hi5 generáció nem képes még az utcán sem menni, de úgy nyomják a Counter-Strike-ot, hogy esik ki bele a szemük. Kedvenc sportjuk a számítógép újraindítása, amikor meccset veszítenek a Fifa Manager-ben. És jó, hogy bezárkóznak a szobájukba, legalább megkímélik szüleiket is egy gondtól. Az igazság az, hogy van is hova vinni őket, mert egy sportterem nem épült Bukarestben, vannak viszont Mall-jaink ahol a fast food-okban degeszre ehetjük magunkat, bálna méretekig hízva. Síránkozunk, hogy a román sport nem prioritása a kormánynak, mégis dobogón áll az Olimpián. De a hányadik helyen van a mi életünkben?

A verseny rövid összefoglalója a sportoldal-on (transindex-ről elérhető).